Idézet:

Somvirág, somvirág, aranysárga a világ. / Kakukkfű, kakukkszó, kirándulni volna jó: / fűzfasípot faragni, fűzfalóval lovazni, /


árkon-bokron átal, háton hátizsákkal, / menni, mendegélni, este hazatérni: / fűzfalovam kocogva, fűzfasípom tutogva, /


somvirággal, kakukkfűvel, kakukkszóval, tele szívvel.


(Kányádi Sándor)

2011. július 28., csütörtök

Visegrád - esőben, ködben is szép :)

Ajándékba kaptunk régi álmaink helyszínére egy utat.
Nem csalódtunk, még ha július közepén nem is ezt várná az ember.
Az időtől nem.
De a hely gyönyörű, még messziről, Pécsről is megér egy utat szakadó esőben,
ázott zoknikkal és tornacipőkkel.





Hát még ha ellátunk volna messze-messze is...







Esőben is sok volt a látogató a Fellegvárban, de nem volt zavaró a tömeg.
És érdekes, mindenki jó kedvű volt, ez külön feltűnt, nem kesergett senki az eső, a hideg miatt...
ha már ott vagyunk, élvezzük a nem mindennapi helyzetet :)



Magyar módra muskátlikkal díszített vár :)



Menü csak a visegrádi hármas királytalálkozó tagjaink járt... :)
Sebaj!


Ha szállásra van szükségetek Visegrádon, engedjétek meg, hogy jó szívvel ajánljam Illés Istvánék kis házikóját egy dombtetőn, csodálatos környezetben. A háziaktól teljesen különálló vendégház, jó sok lépcső vezet fel, igazán kedves és romantikus :) Elöl-hátul csodásan gondozott kis kert, kettő két ágyas szoba, cserépkályha, melyet Paula be is fűtött nekünk :))), tisztaság, vendégszeretet, kényelem, bicajok kölcsönbe ...
Egyébként a kis faluban mindenki, akivel összefutottunk, rendkívül kedves és vendégszerető volt, ez is nagyon tetszett...
A gyümölcsös, a bolt árai szintén - nem idegenforgalmi övezethez mérten őrültek, hanem megnyugtatóan hazaiak:)





 Nagyon tervezünk egy őszi visszatérést, ahol már Dobogókőt, a szemben fekvő Nagymarost
és más szép kirándulóhelyeket is felkeresünk. Reméljük :))))

2011. július 22., péntek

Zala megye, Zalaegerszeg, Gébárti-tó

Zalaegerszeg tavacskája a Gébárti-tó. Nagyon kellemes hely, saját stranddal, és egy (szerintem marketing:-) gólyával a tó melletti kis úton. Ezt a gólyát semmi nem zavarja, legfőképp az emberek nem, a horgászok mellett lépeget, és hagyja magát kikerülni a bicikliseknek és babakocsisoknak:-)

A tó V-alakú, körbesétálni nem lehet, a strandtól a nyugati oldalra, a Kézművesek Háza (a V-betű aljánál) irányába érdemes indulni, és sétálni, amíg kedvünk van, vagy amíg el nem fogy az út. A Kézművesek Házánál fura alkotások vannak az út mellett, némelyik igen elvont, de érdemes megnézni őket a magas fűben, bokrok között.
 
A strand és egy kemping a félszigeten található, saját parkolóval, és onnan kis fahídon lehet átjönni a túlpartra, megkerülve a tavat a Kézművesek Háza irányába, illetve kicsit át a bokrokon a híddal szemben az Aquacity parkolójához.


Megközelítés:
Zalaegerszeg, Kézművesek Háza parkolója, vagy a Gébárti-strand parkolója.
Táv: 0-3km tetszés szerint
Szintkülönbség: nincs
Hogyan: babakocsival, gyalog
Életkor: 0-99

Update: most olvastam, hogy a gólya Gerzson, a horgászok szövetségese:-)


2011. július 19., kedd

Tisza-tó és Hortobágy között félúton

Sokat olvastam már itt a Tisza-tóról és őszintén nagyon kíváncsivá tettetek.
Mivel volt 3 szabad éjszakánk, és emlékeimben élt egy szívből jövő bejegyzés a Gólyavár-portáról, a kettőt sikeresen összekötöttük.
Képek sajnos nem készültek, mert a fényképező indulás elött romlott el.

Tiszafüred és Hortobágy között félúton van egy kis falú, Kócsújfalu. A falu igazi poros Alföldi település, rengeteg gólyafészekkel, egy retro kocsmával és egy boltnak nevezett helyiséggel. Ebben az ingerszegény környezetbe található egy igazi kincses hely a Gólyavár-porta.
Mivel nem tudtunk pontos címet megálltunk a helyi infopontnál- azaz a kocsmánál - érdeklődni. Mire a portához értünk, már mosolyogva nyitották számunkra a kaput a háziak. A kert olyannyira rendezett és üde, hogy félve álltunk be az autóval.
Röviden a szállásról: vályogház, csodásan felújítva, dohszag és nyomasztó régi portaérzés nélkül. Tipp-topp tisztaság. Régi parasztbútorok és Ikeas kényelem. Friss-ropogós ágynemű. Gazdagon felszerelt konyha. Játékeszközök (lego, társasasok, kocka) Piros muskátli az ablakban. Kemence. Hűvös terasz. Egy hatalmas közös helyiség, ami szintén felszerelve edényekkel, zeneszerszámokkal, értékes olvasmányokkal, játékeszközökkel. A kertben napozóágyak, csúszda, kosárpalánk, ping-pong asztal, sütögető hely, homokozó. Két nagyon barátságos kutya, nyuszik, macskák.
A gazdák csodálatosan figyelmesek és gondoskodóak. Kérés nélkül segítettek ki virslivel, tejjel, tojással. Csillagos ötöst érdemelnek!
A mi mozgékony, nyugtalan családunk remekül érezte magát ebben a zárt környezetben. Mindenki megtalálta a maga örömét. Nem kellett programot vadászni, elrohanni és erőlködni, hogy lekössük a gyerekek figyelmét, ill. felügyeljük őket. Ez magában felüdülés volt számunkra. A gyerekek rögtön örökbe fogadták a helyet. A magam részéről a reggeleket szeretem a legjobban ezeken a helyeken. Bár ugyanúgy én készítem elő, mégis teljesen más érzések kötnek hozzá. A meleg, de nem forró hajnalok. Ahogy a reggeli harmat még ül a fűben. A friss tea és kávé illata. A terülj-terülj asztalkám. Ilyenkor nem igyekszem lepakolni az asztalt, hanem kényelmesen elnyújtózva olvasgatok és horgolgatok. Nagyon jó lesz a hideg téli napokon elővenni, ezeket a melengető gondolatokat.
Annak ellenére, hogy mi felnőttek akár a nap 24 órájában ellettünk volna a házban és a kertben, azért kerestünk programot. Voltunk kerekezni a közeli madárkórházban, a Hortobágyi táj állatfajtáit bemutató kis "állatkertben", fürdeni a Tisza-tavon, a Tiszafüredi piacon. Ami a legnagyobb élmény volt számunkra: naplemente csónakáztunk a Tisza-tavon. Az Albatrosz kikőtőből indultunk este 7 óra körül és kb. 2 órát csónakáztunk. A két kisebb gyereknek ennyi bőven elegendő volt, de a 8 évesünk már bírta volna a hosszabb hajókázást is, főleg, hogy hasra feküdhetett a csónak orrára, ahonnan még izgalmasabb volt minden. A vezetőnk igazán vadregényes helyekre vitt el bennünket. Azóta is mesélik, hogy őserdőben jártunk. A sok gyermekek számára izgalmas nevű madáron kívül, még volt szerencsénk kérészt látni. Az ő történetük fantasztikusan izgalmas volt a gyerekeinknek.Azóta többször el kell számukra mesélni és természetesen ők is sokmindenkinek továbbadják. A hódoknak csak a várát láttuk és az általuk megrágott fákat. Ezt nagyon sajnálják! Ami számomra a legemlékezesebb és legszebb élmény, hogy távolról ugyan, de láttunk jégmadarakat. Mindig is szerettem nézegetni ezeket a csodás kis élőlényeket.

Rengeteg programlehetőség maradt el (ökotúra útvonalak, Robin kalandpark, madárkórház, Hortobágyi látogatóközpont..) , amit nagyon sajnáltunk, hisz nem biztos, hogy a nyár folyamán eljutunk újra. Azért tervben maradt a visszatérés. Ajánlom szeretettel mindenkinek!

Szállás értékelés: Gólyavár-porta
Tisztaság: 10
Kényelem:10
Elhelyezkedés:10
Szolgáltatások:10
Személyzet:10
Ár és minőség aránya:10

2011. július 15., péntek

a mi hazaink II.

avagy
one more drink - in Panyola?

Újra szűkebb pátriám felé terelném Aki hagyja magát :))
Az idei program:

"Mintha hazajönnél!"

Ez a fesztivál mottója.
S mi abban a kivételezett helyzetben vagyunk, hogy tényleg "hazajárhatunk" barátnőmék szüleihez, Akik úgy fogadnak mint saját gyerekeiket.
Sose fogjuk tudni meghálálni Nekik!
"Berti Papa" még arra is hajlandó, hogy hajnalok-hajnalán magával vigye az én dumagép Hubámat horgászni.
Sőt általában halat is tudnak "felhajtani".
Ki-Ki a magához illőt: kicsit vagy nagyot:
(a mosolyt tessék figyelni!)

"Erzsike Mama" meg olyandeolyan ételeket, sütiket készít aminek párja nincs!


A fesztivál azért is fantasztikus, mert nincs bóvli - semmiből!!
Kézművesek vannak, nem kereskedők.
Csak "rendes" emberi étkeket ehetünk, amit -többek között- a helyi nyugdíjasklub tagjai készítenek szívvel-lélekkel és fantasztikus ízekkel.

Nem tudjátok milyen a kötött leves, tőtike, káposztás paszuly, lepcsánka?
Bánhatjátok, mert
ilyen:
vagy ilyen:
(A fotókat  a Panyola Gasztro-ról hoztam)

Ha étel és főzés és pálinka és Panyola, akkor még egy jó kis film is:

Az idén ráadásul ott lesz Fűszeres Eszter, Aki "majdnem szatmári" konyhát igér.


A fesztivál még azért is fantasztikus mert a pálinka is az!
überfasza és megalájk
hogy divatos legyen az ajánló :))
Szatmári szilva forever!!

Ráadásul testi közelségbe kerülhetünk a folyamattal:

itt:


Napközben megnézhetjük
(újra csak bizonyítandó, hogy mennyire "vizi ember" vagyok)
az Öreg-Túrt a főzdénél:

a Szamost:

és a Tiszát is:

Jókat kerékpározhatunk
- ha hozunk vagy kölcsönkérünk a helyiektől -
akár a Tisza-töltésen kiépített kerékpárúton:

vagy megállhatunk strandolni:

És a lényeg maga:
a
"határmenti világzene".

CSAK itt eshet meg olyan,
 hogy a koncert/ek végeztével még betérsz egy utolsó italra a színpad mögötti kocsmába,
ahol a fesziválozók, a helyiek és a fellépők is iszogatnak még,
ők természetesen hangszereik társaságában.
Aztán Valaki énekelni, na jó, inkább vonyítani kezd...
De ezt már rendes zenész nem tűrheti csak úgy, csendesen!
S mire kettőt pislantasz
- nem kell ecsetelnem ugye, hogy ilyenkor már elég lassan pillog az ember fialánya -
már került nagybőgő és cimbalom is!!!
Egy talpaltnyi helyiségbe, ami egyébként is tömve volt emberrel...
Mindenféle zenekarok tagjai olyan közös örömzenélést rendeztek... csoda hogy nem rúgták ki az emberek a ház oldalát :)

Itt a vége meg minden, aki nem hiszi járjon Maga utána.
Meg keressen engem is, hogy koccinthassunk egyet!
Először megyünk gyerek nélkül:)


U.i.:
Nagyon hiányos lenne az ajánlóm, ha a fesztivál "hivatalos" zenészeiről megfeledkeznék:
  • a helyi citerazenekar olyan autentikus szatmárit játszik, hogy abba belefacsarodik a szív
  • szittya népi rákkenróll nélkül meg mit se érne az egész!

2011. július 14., csütörtök

Vas megye, Hársas-tó és tanösvény

A sok dunántúli tó közül az egyikről, a Hársas-tóról írtam a blogban, pár hete jártunk arra, gyönyörű kis gyöngyszem!

A Hársas-tó egy gyönyörű kis tó Vas megyében, pár kilométerre Szentgotthárdtól, Máriaújfalu határában. A tó keleti oldalán van az 1000 méteres tanösvény, ami a Hársas-tó élővilágát mutatja be. A tó északi végéről indul, és a strandig tart.

A déli végén található a helyes kis strand, játszótérrel, büfével, pihenőpadokkal, sok fával.


A tavat meg lehet kerülni, akár babakocsival is, kisbiciklivel is. Nagyon kellemes, szinte végig a fák árnyékában lehet sétálni. Igazán szép hely!



Megközelítés:
Máriaújfaluból farkasfa, Apátistvánfalva felé kell autózni, a tó északi és déli végén is van parkoló, az útról észre lehet venni.
Táv: megkerülve a tavat kb. 2500 méter
Szint: gyakorlatilag nincs szintkülönbség
Idő: ha strandolunk, homokozunk, kavicsot dobálunk egész nap is lehet, maga a 2500 méter kb. másfél-kétóra séta egy háromévessel
Hogyan: gyalog, babakocsival, biciklivel

Egerszalók



A fürdő.
"2007. július 13-án megnyílt és fogadja vendégeit az Európában páratlan természeti környezetben épülő Gyógy- és Wellnessfürdő Egerszalókon, Egertől mindössze 6 km-re. A hegyoldalról lefolyó gyógyvíz alkotta különleges teraszos mészkőképződmény lábánál épülő fürdő a sokoldalú, magas színvonalú gyógyászati és wellness szolgáltatásai révén egyedülálló a térségben." (A szöveget  a fürdő honlapjáról idéztem. Magánvélemény: ezt, ahogy a kifolyó vízből a mészkő kicsapódik, s lefolyások keletkeznek látni kell! A fürdés pedig legyen a ráadás!)



   




 A barlanglakások




A szobák


és az ablakokon ki- és betekintve. A község honlapjáról idéznék:
"Barlanglakások
A Tarna völgyétől  Miskolcig terjedő Bükkalja vidékének felső rétegét képező tufakő könnyen vágható, jól faragható.  Természetes állapotában jó vízzáró. A Bükkalján ma 18 barlanglakásos település ismert. A 19. sz. közepén 33 barlanglakás volt található Egerszalókon. Némelyiket még a 60-as években is lakták, vannak amiket ma is használnak pl. nyári konyhának.
„Aminek az udvaron kellene fedél, annak a partba vágtak üreget” mondta Andrásfalvy Bertalan.  Befaragták a fáskamrát, a szerszámost, a lakhelyet, a jószágok ólait. Praktikusságot követve; közelebb a sütést-főzést szolgáló likat, mellette kisebb helyiséget, a többet érő állatok helyét, majd a legtávolabb, a kellemetlen szagot árasztó disznók és nagyobb állatok helységeit alakították ki . Gazdasági céllal is hoztak létre ilyen hajlékokat, pl. Egerszalókon az egykori uradalmi ököristálló, vagy juhhodály.  Szalókon több helyen az anyakőből faragott oszlopok is találhatók, amelyek elkészítése már komoly szakértelmet igényelt.  Berendezésük nem különbözött a vidéki rendes házakétól.
/részlet  Mednyánszky Miklós Magyarországi Barlanglakások című könyvéből/"

Számomra felejthetetlen élmény volt. Igazi, ragyogó nyári időben értünk oda, s ahogy elhagytuk az utolsó falusi házakat pillantottuk meg ezeket a lakásokat. Némelyiken látszott, hogy szegényeké volt, de találtunk többszobásat is. A maguk módján megvolt itt minden, mire szükségük lehetett.A falakon látszott a többrétegű lekopott festék, tehát a korukra is következtethettünk. Izgalmas volt felfedezni az egyes helyiségeket,  beleképzelni magunkat a valaha itt élt emberek helyzetébe, életébe. Aki Egerbe kirándul feltétlenül keresse fel a települést, s akik Füzesabony felől autóval utaznak, azoknak útba is esik.





2011. július 13., szerda

OÁZIS Hobbikertész-klubbal MAJK-on





Kitűnő programjaikkal, tanfolyamaikkal, a Kertészeti Egyetem tanáraival bejártunk olyan helyeket, amiről idehaza csak álmodoztam...Köszönet Nektek többek között Dr. Babulka Péter,  Dr.Garami Márta  Dr.Komiszár tanár úr...









Az épületben kapott helyet Dr. Babulka Péter Gyógyító Hagyományaink című kiállítása.
A fotón kézrátéttel gyógyító javasasszony látható. /a kiállítás 2009-ből való/

Majk az 1980-as évektől turisztikai látványosság, Közép-Európában azon kevés kamalduli remeteségek egyike, amelyeknek épülete és környezete eredeti formájában maradt fenn. Értékét növeli a közeli tó, a malom és az a tény, hogy megőrizte a közeli várostól és a közúttól való elzártságát.
Az utóbbi években a műemlék kezelői több koncertet rendeztek a falak között, csatlakoztak a múzeumok éjszakája programjaihoz és az egészséges életmódot népszerűsítő fesztiválokat tartottak. A remeteséghez 17 cellaház tartozik, közülük hét apartmanházként működik és rendszeresen fogad látogatókat.
A kamalduli remeteséget 1733-ban kezdték el építeni Majkon, az első remetelak alapkövét Esterházy József tette le. A remeteségben 17 cellaházat, templomot és közösségi épületet alakítottak ki, s a némaságot fogadott, fehércsuhás szerzetesek külön-külön elmélkedtek cellaházaikban, évente egyszer beszélhettek egymással. A remeteség II. József 1782-es rendeletéig virágzott, amikor a rendet feloszlatták. Akkor a berendezés egy részét elárverezték, állami tulajdonba vették vagy széthordták.