Idézet:

Somvirág, somvirág, aranysárga a világ. / Kakukkfű, kakukkszó, kirándulni volna jó: / fűzfasípot faragni, fűzfalóval lovazni, /


árkon-bokron átal, háton hátizsákkal, / menni, mendegélni, este hazatérni: / fűzfalovam kocogva, fűzfasípom tutogva, /


somvirággal, kakukkfűvel, kakukkszóval, tele szívvel.


(Kányádi Sándor)

2011. március 27., vasárnap

Amikor 200 méteren belül keresünk kalandot..

Hideg, nyirkos és nyomasztó napra ébredtünk. Távolra egyáltalán nem volt kedvünk menni, viszont a gyerekeknek rengeteg lekötetlen, felesleges energiája volt. A kert ilyen hidegben nem sok örömet tartogat, viszont remek helyen lakunk, ahol minden bokorban tündérek, manók laknak és a virágokon kis angyalok ringatóznak.





Velünk szemben, talán 50 méterre, sűrű bokros mélyén, rejtve a fénytől és a bámészkodóktól romos ház áll. Az útról egyáltalán nem látszódik és még kívülről nézve is nehezen fedezhető fel. Egy kis ösvény vezet oda, apró fahídon átkelve. A romos falakat megmászva aztán lehet törni a fejet, hogy vajon ki/kik, mikor és hogyan laktak itt, egyáltalán emberlakta vagy inkább állatok szálláshelye lehetett? Apró lyukak, benőtt növényzet, moha és kúszónövények, csigahéjak, apró zöld növények, virágocskák.. Csupa felfedezni való a gyerekeknek.



A kis facsoport túloldalán eladásra váró üres telkek és valami száraz, erős növényzet. Noná, hogy kard készül belőlük és minden gyerek a bátorságát bizonyítja.


Kicsit arrébb rókavár. No jó, felnőtteknek pusztán htalamas gyökerek, de kisebb gyerekeknek kukucskálni, megmászni való titkot rejtő üregek.



A domb alján az sok-sok eső miatt egyes helyeken összegyűlt a víz, itt kisebb békás, porontyos pocsolyák gyűltek össze. Az erős szárak már nem kardok, hanem horgászbotok, mélységmérők.


Alig pár száz métert mentünk, és csupa kaland volt az életünk..



Ez itt Etyek - Botpuszta. Ha erre jársz, parkolj le a derékszögű kanyar földútján. Ha hosszabb sétára vágysz, akkor sétálj fel a kápolnadombra. Itt a nazarénus kápolna, a régi Bot település fákkal benőtt régi temetője, egy halastó.. de ez már egy másik történet. Légy üdvözölve!

5 megjegyzés:

  1. A Terabithia földjén című film jutott rólatok eszembe :)

    VálaszTörlés
  2. Nekem pedig a gyerekkori etyeki szüretek Tóni bácsiéknál, az illatok, a fények, a dombok lankái... azóta nem voltam ott... be kellene pótolni... Köszi!

    VálaszTörlés
  3. Ez nekünk való film lesz, kicsit később.
    M szeretettel várunk.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszik az ilyen: semmiből a világot!

    (nekünk 3000 méteren belül zajlott hasonlóan az a vasárnapunk :)

    VálaszTörlés
  5. Látod nekünk Majk volt ilyen romantikus helyünk. Hatvanas évek első fele, kirándulások, még suttogtak a régiekről, de már új "hasznosításra" leltek. Indulhatott a fantáziánk!

    VálaszTörlés